A körülöttünk lévő világokban, a természetben is folyamatos alkalmazkodás, küzdelem folyik, ami az élet mozgását illeti.
A stresszelmélet világhírű kidolgozója Selye János, kanadai magyar orvosbiológus-professzor, kémikus. Tőle idézve: „A stressz az élet sava-borsa.”
Rajtunk áll, hogy alul – túl, avagy rendesen „fűszerezzük” meg a saját életünket.
A stressz valójában a hasznunkra is lehet a maga kihívásával. Képességeinket fejlesztő lelki, fizikai szinteken. Ami, ha kihasználtuk a benne rejlő lehetőségeket láthatjuk, hogy kialakítottuk a megküzdés képességét magunkban (tanulás, megértés, rálátás, erőforrások gyűjtése, stb.) és ez egyfajta kiegyensúlyozottság érzéssel fog járni. Később nehezebb célokat tűzhetünk ki, a sikeres megoldások pedig az önbecsülésünket, önbizalmunkat, megelégedettségünket jelentik.
Ha megtanuljuk kezelni a sikereinket – veszteségeinket, a bűntudatunk, sértettségünk, kirekesztettség, tehetetlenség, stb. érzéseinket, a lelkiismeretünk olykor sürgető szavát megfelelően értékeljük és használjuk, már sokat tettünk azért, hogy komfortosabban érezzük magunkat a saját és a külvilág által bennünket körülölelő térben, azaz a Saját Életünkben.
A distressz túlterhelést okozhat, amikor is a stresszreakcióink (testi-gondolkodásbeli-érzelmi-viselkedésbeli), alkalmazkodási rendellenességeink problémát okoznak. Az akut stresszválasznak megmutatkoznak a jelei és következményei szomatikus, kognitív, emocionális, viselkedésbeli szinteken.
Mit tegyünk, hogy a stressz jelzés, és az életünk „ízesítője” legyen csak ?
A túlterhelést könnyebben oldhatjuk, ha kilépünk az eddigi komfortzónánkból és esetenként nem kicsit, egy más nézőpontból vizsgáljuk meg a stresszproblémánkat ( akár a „felhők magasságából” ), valamint nem hagyjuk, hogy súlyos és krónikus szakaszba érkezzen a distresszünk, a megnehezedett élethelyzetünk. Használjuk a rendelkezésünkre álló stresszkezelési módszereket, és „fésüljük át” az életünket.
A témáról bővebben olvashatnak a Kineziológia és Life coaching blog-oldalakon.
Üdvözlettel: Rózsa