Lelki egyensúlyunk.

honlap

Életünk során nagy kérdéseink egyike lehet, hogy lelki egyensúlyunkat hogyan teremthetjük és tarthatjuk meg.

Egyes élethelyzeteink és konfliktusaink során pedig különösen vágyunk e harmóniára. Ekkor szorongásunk, félelmeink, tehetetlenség érzésünk eluralkodhatnak bennünk, és egyoldalúvá váltnak, torzultnak érezzük az életünk. Változtatni akarunk.

Mi hozhatja meg a változást?

A változás útja legalább három fő terület együttes megléte és egyensúlyba tételén vezet.

Fontos képességünk, hogy tudunk nemet és igent mondani. Ha Én-ünk életvitelének keretei meg vannak határozva a részünkről és azt tudjuk tartani, akkor meg tudjuk valósítani az engedés-szembenállás képességét az élethelyzeteinkben. Így könnyedebben meg tudjuk adni és kapni a tiszteletet, a megértést, a figyelmet a kapcsolatainkban.

Másik fontos képességünk, hogy tudunk egyedül maradni, önállóak lenni, és nem utolsó sorban szemközt maradni önmagunkkal. Ez a vállalt magány. Mit jelent ez? Valójában segítséggel, mégis egyedül érkezünk erre a világra, többnyire egyedül végezzük, tesszük a dolgunkat, építgetjük az életünket, a személyiségünket. Senki nem tud belebújni a “bőrünkbe” és érezni, gondolkodni, cselekedni helyettünk. A másik fél csak segíteni tud. A felelősség is a miénk, főként felnőtt korunkban. Ebből fakadóan, nem ildomos olyat kívánni a másiktól, amit valójában nem tud megadni nekünk. Örömeink, bánataink belőlünk fakadnak, mi rendelkezünk velük.

Harmadrészt, fontos képességünk a teljes és egyensúlyban lévő életünkhöz a kapcsolatteremtés, és annak tartása. A teljes ember tud megelégedett lenni, örülni és együtt lenni. Tud haragudni és kiigazítani. Szeret együtt lenni saját magával is.

Az első hely, a származási családunk, ahol ezen képességeinket fejlesztik a személyek és a körülmények, valamint mi magunk. Majd később kezd kitárulni a világ körülöttünk, előttünk és máshol is érnek bennünket ingerek, kapunk információkat.

Most valahol vagyunk, valahol tartunk, és valahogyan érezzük magunkat.

Ha megelégedettek tudunk lenni,  ha szükséges törekszünk a kiigazításokra és fejlődünk, már az egyensúly útján vagyunk.

Rózsa